Biztonságos fizetés Négy kisregény

Sörgyári capriccio
A regény 1970-ben született. Hrabal a boldog időket örökíti meg benne, azt az időszakot, amikor ő még csak szerelmes gondolatként motoszkált az anyja fejében – ha igaz. Megeleveníti Nymburkot, a városkát, ahol megállt az idő: megidézi a sörgyár gondnokát, a daliás-ideges motorbicikli-bolond Francint, akivel gondolkodás nélkül cserélne a sörgyár teljes igazgatótanácsa – egy nő miatt. Egy gyönyörű aranyhajú asszony miatt, aki úgy issza a sört, úgy eszi a disznótorost, úgy mászik fel a kéménybe a lobogó hajával, hogy egész Nymburk szájtátva nézi. A tériszonyos tűzoltóparancsnokkal egyetemben.
Szigorúan ellenőrzött vonatok
A történet a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. Hőse Milos, az ifjú forgalmista, akit sikertelen öngyilkossága után (az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült férfivá válnia szerelmével, a kis kalauzlánnyal) kiengednek a kórházból, és újra szolgálatra jelentkezik az állomáson, ahol különös társaság verődött össze. Először is itt van Hubicka forgalmista úr, a nagy szoknyavadász és bohém életművész, aki egy unalmas szolgálati éjjelen az összes fellelhető hivatalos bélyegzőt rányomja a távírász kisasszony pucér ülepére, amiből is éktelen skandalum kerekedik. A botrány legfőbb kárvallottja természetesen nem Hubicka forgalmista, hanem az állomásfőnök úr, a megszállott galambtenyésztő, aki csak ezekért az apró szárnyas jószágokért él-hal. Galamblelkűnek nem mondható neje, az esténként az irodában horgolgató főnökné asszony viszont nemes természetességgel nyisszantja el nyulak-baromfiak nyakát. Ebbe a kisszerű, ám a háborús körülmények között mégis idillinek tetsző világba robog bele egy szigorúan ellenőrzött vonat, egy lőszerszállító katonai szerelvény, amelyet Hubicka forgalmista úr szíve szerint felrobbantana. A hősi feladatra az immár férfivá lett Milos vállalkozik
Táncórák idősebbeknek és haladóknak
Akinek Pepin bácsi szövegeiből soha nem elég, az most megtalálja a számítását. A derék suszter csapongó monológja ugyan mindössze egyetlen mondat, de az kötetnyi hosszú, és a végén sincs pont, illetve nem egy pont van, hanem három, mintha csak levegőt venne a bácsi
Bambini di Praga 1947
Hrabal a maga zseniális költőiségével úgy vezet bennünket végig e köteten, hogy sokszor azt sem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk. Szavai nyomán a szürke valóság kiszínesedik, a jelentéktelen kisember izgalmas egyéniséggé lesz. Az életteli leírásokban bővelkedő cselekmény során a férfiak mindent a nők miatt csinálnak vagy követnek el, a nők miatt, akik Hrabal szemében ha józanul, ha elázva, de minden körülmények közt hölgyek.