Olcsó Teleki László

Ha igaz a mondás, hogy nagy teljesítményekre tehetség és örökség teszi képessé az embert, akkor az ifjú Teleki László igencsak gazdag munícióval vágott neki az élet országútjának. A hazai protestáns arisztokrácia bizonnyal legjelentősebb famíliájából származott: az Erdélyben törzsörökös, és éppen háromszáz és egy esztendeje római szent birodalmi grófi rangra emelt családnak abból a vonalából, amely Pest és Nógrád megyében vert gyökeret. Micsoda nevek és stallumok a családfa gazdagon szétterjedő ágain! Várnagyok, főispánok, hajdúkapitányok, ezredesek, kuruc és császári tábornokok, kancellárok, kincstartók, főpohárnokok, koronaőrök, kormányzók, kamarások, főgondnokok, tanácsosok fogják egymás kezét a nemzedékek hol elágazó, hol megint összekapcsolódó láncain. De ha e sok fényes cím és rang, melyet a fejedelmek, királyok császárok osztogatnak, nem is volt csupa haszontalan úri limlom a széki grófok szemében, legalább ennyire büszkék voltak arra a hírükre is, melyet a maguk tudásából, szorgalmából, emberségéből szereztek. Literátus emberek, műfordítók, tudósok, jogi, történeti és politikai értekezők, könyvtáralapítók és -gyarapítók, írók és költők sorakoznak ezen a mások mustrán – személyükben egyébként sok esetben azonosak az említett méltóságok viselőivel.