Valaki mindig lát Legkelendőbb

Azon jellemzők sorában, melyek kiemelik az embert az állatvilágból, a legszebb emberi tulajdonságunk az, hogy képesek vagyunk szeretni. Furcsa ellentmondás azonban, hogy míg az emberiség egésze a tökéletesség felé törekszik, egyrekevesebb teret engedünk életünkben az érzelmeknek. Vajon tudunk még könnyezni egy-egy történet hallatán? Tudunk még meghatódni? Tudunk vagy merünk-e szeretni? Mikszáth Kálmán ősei evangélikus lelkészként generációkon keresztül e legmagasztosabb emberi érzés: a szeretet hatalmát hirdették a szószékről. Kései utódjuk génjeibe is átörökítették ezt a fogékonyságot, mely lépten-nyomon felszínre is bukkan elbeszéléseiben. A XXI. század hajnalán forrongó, átalakuló világban élünk. Mivel azonban Mikszáthok ma nem születnek, vagy nem halljuk hangjukat, megidézzük őt magát e kötetben. Fedezzük fel elbeszélései által ismét a szeretet mindent átfogó, örök hatalmát! Mert megszűnhet, átalkulhat, változhat minden a földön, de „a szeretet nem múlik el sohasem”.