Kihagyhatatlan ajánlat Dandin György vagy a megcsúfolt férj

Vannak írók, akiknek művéhez alig tesz hozzá valamit, ha életüket is megismerjük. Házas volt Vergilius? Vénlegény? Ha tudjuk, ha nem, a Georgicon minden részletét egyaránt jól érthetjük. Moliére nemcsak életét írta-fonta bele – tudatosan vagy öntudatlanul – műveibe, hanem gyors visszhangjuk révén művei is visszahatottak életére: ezer szállal fonódtak abba. Magánélet és közmunka – ahogy a művész alkotó tevékenységét nevezhetjük – itt szervesen egy.
Az alatt a tizenöt év alatt – 1658-tól 1673-ig – amelyre Moliére működése esik, a francia költészet kiszáradt forrás. Lírikus nincs, még versíró sem, La Fontaine-en kívül. Ez magyarázza tán – ez a hiány -, hogy soha annyi egyéni szenvedély nem került francia színdarabba, mint akkor: Moliére és Racine korában. Racine nagy sorait a máshol szóhoz nem juthatott szerelmi szenvedély röpíti. Moliére-ét az ég-járó – a jövőkutató – líra másik ösztökélője: az igazságkeresés; az igazság minden áron való kimondása. Ennek követőit hívja a francia irodalomtörténet moraliste-nak; legtöbbjüknek mi nyugodtan a forradalmár nevet adhatjuk, akkor is, ha ők maguk soha nem írták le ezt a szót.