A császár fehérarannyal, platinával és vörösarannyal, ezüsttel, briliánsokkal és rubinokkal és minden egyébbel elhalmoztatta angol vendégeit, ami munkaanyagot kívántak, ők pedig, még idegenül ebben a bőségben, azt gondolták, e kincsáradat azzal a kötelességgel jár, hogy minden erejükkel egy legfelső kívánság teljesítésén dolgozzanak. Közben alighanem elkerülte a figyelmüket, hogy valaki, aki mindent birtokolt, a legdrágább kincsekről is könnyen megfeledkezhetett anélkül, hogy bármi hiányérzete lett volna, sőt olykor megfeledkezett még magáról az időről is, amely pedig egy halhatatlan számára is visszahozhatatlanul elmúlik.
A világ leghatalmasabb embere, Qiánlóng kínai császár meghívja udvarába Alister Coxot, kora leghíresebb angol órásmesterét. A birodalmát vaskézzel irányító uralkodó minden reggelt versírással kezd, a Tiltott Városban elszállásolt londoni mestertől pedig olyan óraműveket rendel, amelyek mérni tudják az emberi élet különböző szakaszainak változó időérzeteit, s ekképp a boldog gyerekkor gyorsan röpülő percei és egy halálraítélt kínok közt vánszorgó órái egyaránt leolvashatók róluk. Cox három társával leleményesnél leleményesebb szerkezeteket, a korabeli finommechanika csúcsteljesítményeit találja ki és készíti el, mígnem lehetetlennek tetsző kihívással szembesül: az örökkévalóság mérésére alkalmas órát kell megépítenie.
