Részlet a kötetből:
Régi ember, új idő.
«Cogito; ergo sum.» (Gondolkozom; tehát vagyok.)
Tehát, ha «nom cogito», akkor «non sum».
– Én pedig mátul fogva nem gondolkozom semmit híreszteljétek ki, hogy meghaltam. Meglehet ugyan, hogy élek, hála a komáromi kapitulácziónál kezembe nyomott Geleitscheinnak, s daczára annak a muszka lándzsának, a mely Szebennél az oldalamba törött; hanem én egyáltalában nem tudom megmondani az okát, hogy miért? és különösen, hogy miért tovább? mikor a fű épen olyan szépen kinő, ha én nem nézem is, s az idei termés tökéletesen úgy elfogy a maga utján, mintha én nem segíteném is fogyasztani. Hanem hát az Úr rendelete, hogy olyan állatok is legyenek a világon, a mik félig növények; tehát – vegetáljunk!!!
Ilyenforma beszédeket lehetett hallani az öreg Garanvölgyi szájából azokon a korán beállt téli ködös estéin egy nagyon szomorú esztendőnek, midőn egynéhány millió ember abban a kedélyállapotban volt, hogy nem szerette azt kérdezni: mi újság odakinn?
