• Bogi

Celeste Ng – Amit sohase mondtam el

Azaz igazság, hogy egyre gyakrabban választok könyvet a fülszöveg elolvasása nélkül, ugyanis mint jelen esetben is, a fülszöveg gyakran félrevezető a könyv valódi tartalmát, műfaját illetően. Az Amit sohase mondtam el című regény aligha nevezhető thrillernek. Műfaját tekintve ez egy családregény, amely bepillantást enged egy Kínából származó, de már amerikai földön született férfi életébe a 60-as, 70-es években, aki próbál egy lenni az átlag amerikaiak között, beolvadni a tömegbe. Egy nő, Marylin életútját is megismerhetjük, aki orvos szeretne lenni, de az édesanyja és a kor társadalmi nyomása is hátráltatja ezen törekvését. Sőt később saját férje sem támogatja, hiszen ezzel a férj tekintélyét ásná alá és annak a látszatát keltené, hogy James nem keres elég pénzt ahhoz, hogy egymaga biztosítsa a család megélhetését. Mindezekre vezethető vissza, hogy mikor összeházasodnak, gyermekeik születnek, akkor legidősebb lányukban látják meg mindketten a lehetőséget arra, hogy megvalósítsák álmaikat. Lydia jelenti számukra a lehetőséget, hogy úgy tudjon majd sikeres lenni az életben, mint ázsiai felmenőkkel rendelkező amerikai, aki nő létére orvosként dolgozik. Megvalósítva ezzel szüleik minden álmát, amit ők maguk sosem tudtak elérni. Azonban már a regény első mondatával ez a vágyott álomkép semmivé foszlik, hiszen Lydia halott. Holttestét a közeli tóban találják meg, néhány nappal az eltűnését követően. A regény oldalról oldalra tárja fel az olvasó előtt, hogy a szülők valójában mennyire nem ismerték saját gyermeküket és mi az, ami magyarázatot adhat a megmagyarázhatatlanra is.


Az Amit sohasem mondtam el olvasása során jöttem rá, hogy mennyire izgalmas lehet egy családregény, ha azt ehhez hasonlóan feszült atmoszféra övezi. Az öt fős család teljes jellemrajza az olvasó elé tárul és ezáltal érthetővé válik sok döntés, amelyek első ránézésre „csak” a mérgező szülői kapcsolat egyik megnyilvánulásának látszanak. A regényt olvasva rádöbbenhetünk, hogy minden döntés, mondat mögött egy megmagyarázható motiváció áll, ami ugyanarra a kiindulási pontra mutat, hogy a szülők elsődleges célja az, hogy nem szeretnék, ha gyermekük ugyanazt a bélyeget viselné, mint amit nekik kellett egész életük során. Az édesanya orvos szeretett volna lenni, az apjuk népszerű, elfogadott ember és miközben ezt próbálják saját lányukkal megvalósítani csak azt felejtik el megkérdezni, hogy maga Lydia mit szeretne kezdeni az életével.


A könyv olvasása során az ember rájön milyen végzetes lehet a problémák ki nem mondása. Az, hogy valaki életét az örökös megfelelési vágy teszi ki és képtelen felvállalni saját véleményét. Azt, hogy valójában, őt mi tenné boldoggá. A regény befejeztével az jutott eszembe, hogy kívülről nézve mennyire egyszerűnek tűnik a megoldás Lydia problémáira. A gimnazista évek elmúlnak, előbb-utóbb kikerül a szülői házból és élhetné a saját életét, a saját szabályai szerint. Mégis a történet szövevényessége és a családi kötelékek egymásra hatása magyarázatot ad mindenre és egyben intőjelként is szolgál. A könyv maga 316 oldal, de bevallom egy nap alatt elolvastam, annyira „beszippantott” a regény hangulata. Celeste Ng írásmódja kezdetben szokatlanul tárgyilagos volt, de a második fejezetre hozzá szoktam és mintha a történet előre haladtával egyre több érzelemmel töltötte volna meg a sorokat az írónő, aki maga is kínai bevándorlók gyermekeként született Amerikában. Nem egy könnyű nyári olvasmány, ugyanis az atmoszférája a történet súlyához igazodva meglehetősen nyomasztó. Azonban aki egy tanulságokat és egyben feloldozást is tartalmazó családregényt szeretne a kezébe venni, annak ajánlom elolvasásra Celeste Ng első megjelent regényét, az Amit sohasem mondtam el-t.



0 views

IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!

  • Facebook
  • Instagram
  • Pinterest

© 2020 by KONYVKLUB