• Bogi

Pan-Dji – Vádirat

Nektek is van legalább egy olyan könyvetek, ami már évek óta áll a polcotokon arra várva, hogy végre belekezdjetek? Nekem sajnos nem is egy, annak ellenére, hogy az utóbbi néhány évben próbálok megfontoltan vásárolni és csak olyan könyveket választani, melyeket egy-két hónapon belül el is olvasok. Ennek ellenére Pan-Dji Vádirat című novellás gyűjteménye már két éve hevert olvasatlanul a szekrényemben, de témája miatt lelkileg is fel kellett készülnöm rá.

A kötet hét novellát tartalmaz, melyek a kommunista Észak-Koreában élők mindennapjaiba engednek betekintést. Terjedelmét tekintve a kötet mindössze 263 oldal, előszóval, utóval együtt. Sőt tartalmazza a fordító jegyzetét is, amiben biztosít bennünket, hogy nem fikciót olvasunk. Egy olyan ma is működő diktatúrát ismerhetünk meg az átlagember szemszögéből, ahol az emberek életének részévé vált a rettegés, ahol koholt vádak alapján bárkit elítélhetnek, ahol az egyéni döntés, vélemény, szólásszabadság nem létezik, ahol az emberek sorsát az határozza meg hova születtek, ami nyomorba taszítja saját népét. Az elbeszélések több évet ölelnek fel, de mintha Észak-Koreában megállt volna az idő. Az emberek az elnyomó rendszer szabályaihoz alkalmazkodva lehetőséget sem kapnak a fejlődésre vagy arra, hogy bármiben újítást hozzanak elődjeikhez képest. Egy színjáték az életük, ahol a szerep a tökéletes munkás megformálása, aki mindent elvisel, mindent eltűr, sőt tagadja a rossz létét is és mindeközben valójában a legnagyobb szenvedést éli át. Ez a kettősség az egész műben jelen van, azonban A versenyló élete című novellában a leginkább kifejező. A szilfa metafora nagyszerűen mutatja be, hogyan döbben rá a főszereplő arra, hogy mivel jár a kommunizmus, amelyért ő is harcolt a kapitalizmussal szemben. Az egyik legmeghatározóbb történet számomra az Oly közel és mégis oly távol című elbeszélés volt. Egy családos férfi történetét ismerhetjük meg benne, akinek egyetlen vágya haza jutni beteg édesanyjához, azonban utazási engedély hiányában ezt nem teheti meg. A novellát olvasva a tehetetlen düh és végül a szomorúság lesz úrrá az olvasón. Biztos vagyok benne, hogy évek múlva is eszembe fog jutni a történet. Időrendi sorrendben az utolsó novella, mely 1995-ben született, a Pokol címet kapta. Ez a történet végérvényesen lerántja a leplet a rendszer elnyomásáról és brutalitásáról. Nehéz a Vádiratot más könyvekhez hasonlítani, mert nem egy menekült visszaemlékezéseit olvashatjuk, mint Pak Janmitől az Élni akartamban vagy Blaine Harden a Menekülés a 14-es táborból című művében. Az a tény, hogy a szerző álnéven, az életét kockáztatva írta meg a Vádiratot és még ma is a rendszer foglyaként él, még nagyobb hatást gyakorolt rám az olvasás során.

Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy már a kézirat Észak-Koreából való kikerülése is külön regényt érdemelne, hiszen megírása halálos bűnnek számít. Egy olyan rendszerben, ahol az emberélet nem számít, hatalmas kockázatot kellett vállalnia a szerzőnek, hogy kijuttassa művét az országból. Ehhez bátorságot az adott számára, hogy a diktatúra belülről nem változtatható meg. Ehhez külső támogatókra van szükség. Íróként így járulhat hozzá ahhoz, hogy más országok is tudomást szerezzenek arról, mi folyik Észak-Koreában és ezáltal megváltozzon huszonhétmillió ember élete.

20 views

IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!

  • Pinterest

© 2023 by Salt & Pepper. Proudly created with Wix.com