A boldog hülye és az okos depressziós Kedvezményes ár

„Biztonságra törekszünk egy bizonytalan világban. *
„A Pozsonyi úton gyerekkoromban még villamos csörömpölt, és megállt a Sziget utca sarkán is, ahol laktunk. De nem csak a tizenötös villamos járt arra, ott közlekedett egy középkorú férfi is, aki tizenötös villamosnak képzelte magát. Minden megállóban megállt, magas, rekedtes hangján még a csengőt is utánozta. Persze senki nem szállt fel rá. Féltem tőle. Az ötvenes évek elején jártunk, a felnőttek is sok mindentől féltek, és mintha kicsit irigyelték volna az embert, aki boldog villamos volt, mert ha meglátták, azt mondták: »A hülyének szerencséje van!«.”
„Régóta foglalkoztat a kérdés, vajon miért gondolják az emberek, hogy a tudatlanság a boldogság, és aki igyekszik felelősen szemlélve megérteni a világot, csak pesszimista lehet. Holott valamennyien szeretnénk egyszerre boldogok, okosak, sikeresek és optimisták lenni, és ilyesmit kívánunk a gyerekeinknek is. Ügy döntöttem, saját »kísérleti terepemre«, az életemre támaszkodva, a kultúrtörténet és a tudomány segítségével a végére járok, lehetséges-e ez egyáltalán.”