A huszonhatodik év Expressz szállítás

A huszonhatodik év szonettciklusa fájdalmas búcsúzás, ahogy a költő mondja ,,lírai rekriviem”. Egy negyedszázadig tartó szerelemnek állított benne emléket. A 120 versből mindössze négy szonett született kedvese életében, a többit halála után, a huszonhatodik évben írta a költő. A költeményekből nem a szerelem boldogsága szól, hanem az elmúlás és a veszteség érzése.
Ha sóhajod, többé nem hallik át,ha könnyed, soha nem hull már ide,ha emléked, szavak kisértete,ha vágyad, nem te szítod parazsát,ha mindig, a veled-halt ifjuság,ha talán, a nagy űrt ragyogja be,ha nincs, még benne van a volt ize,ha van, akkor is iker árvaság.Nem csupa innen és nem csupa túl,mihelyt megszövöm, szálaira hulls úgy fut a semmin keresztűl-kasúl:mégis egy vérem láng-csöppjeiben,mégis valóság, élet és jelen-mégis te vagy Minden Perc, kedvesem.