A láz csontos rúdján Azonnali szállítás

A költő önmagáról: Nevem buSzabó Dezső. 1941. március 20-án születtem Hernádszentandráson. Verseimet 1990-től közlik a következő lapok, folyóiratok: Élet és Irodalom, Az Irodalom Visszavág, Pest Megyei Hírlap, Új Pest Megyei Hírlap, Palócföld, POLISZ. Három verseskötetem jelent meg: Garázsmenet (1991), Mocsár-minták (1995); Gyermekláncfű (gyermekversek, 1997). Kötetem válogatás eddigi munkáimból, kiegészítve újabb verseimmel.
buSzabó Dezső többnyire kisterjedelmű és megrendítő humánumú költeményei szinte társtalannak tűnnek hazai líránkban. A világirodalomban is a nagy társtalanok (Vasco Popa, Poul Celan és a magyar Kassák Lajos életművének) rokona ez a szerény válogatás. BuSzabót Restár Sándor költői, baráti szavai biztatták versei közzétételére.
A biztatás igencsak ráfért a nyugdíjaztatásig autóbuszsofőrként dolgozó költőre, aki gyerekverseit „gyermekkora nem gyógyuló emlék(seb)ei”-ként mutatta be. Az édesanyáról, az édesapáról, a peremvárosi mindennapokról, a szatíra-álcás fájdalomról kapunk itt igaz és maradandó híreket.
Az ötvennyolc éves költő közös létezésünk emlék(seb)helyeivel gazdagítja mai magyar líránkat.