A magyar könyvgyűjtő kalauza Ajánlat

A könyvszerető és a könyvgyűjtést igényesen művelő „Homo Bibliophilus alfaj” tagjai (Kelecsényi Gábor meghatározása), tehát mindazok, akiket a címben megfogalmazott ismeretek érdekelnek, bizonyára örömmel fogadják Pogány György könyvét, amely a maga nemében első a magyar nyelvű könyvek piacán – a fülszöveg ismertetője szerint. Az első fejezetben a bibliofília, a könyvművészet meghatározása, fejlődéstörténetének vázlatos leírása után nagy terjedelmű rész következik: A magyarországi bibliofília rövid története. A középkorban a különbözőintézményekben 50000 kéziratos könyv jelentette „Magyarország közvagyonát”, ezekből csak valamivel több mint 3400 maradt fenn napjainkig. 1526 után magánkönyvtárakról, főpapok, papok, főnemesek és nemesek gyűjteményeiről, tudósok könyvtárairól, továbbá magukról a gyűjtőkről kapunk részletes, kézirattári és levéltári kutatásokkal alátámasztott ismertetést. A hazai bibliofília egyes korszakait a szerző összeveti az európai „tudatos könyvművészeti mozgalom” kialakulásával.