A távol közelében Utolsó esély

Életünk egyik legfájdalmasabb tapasztalata a kényszerű vagy olykor vágyott messzeség. A vallás nyelvén a paradicsomból való kiűzöttségről van szó, ez azonban – azokban a távolságokban, amelyek a költőt a saját szavaitól, a szerelmest szerelmétől, a filozófust Istentől, vagy az embert olykor saját magától választják el – a szépirodalmi és a bölcseleti művekben is vissza-visszatérő téma és dilemma, ahogy persze a messzeséggel együtt s azzal párhuzamosan a közelség nem várt, hol megváltónak, hol riasztónak tűnő élményei is.
Hogyan írható le ez az eredendő – olykor már-már az az érzésünk: – büntetésszámba menő messzeség? Létezik-e, lehetséges-e számunkra egyáltalán közelség, és ha igen, méltók s képesek vagyunk-e rá? Miféle távolságot rejt – és rejt el előlünk – szerelmeink, szavaink, Istenünk vélt vagy valóságos közelsége?
Ezekre a kérdésekre keresik a választ e kötet írásai, melyek Ágoston Vallomásairól, Dante Isteni Színjátékáról, Kant kritikai filozófiájáról, József Attila és Babits Mihály költészetéről, Franz Kafka, Samuel Beckett és Pascal Quiguard prózai műveiről szólva megpróbálják körülírni a messzeséget és a közelséget: kísérletek a közelségről és a messzeségről, kísérletek a közelségre és a messzeségre.