A vendégmunkás (és a) dalai – Nagy Koppány Zsolt Olcsó

Vonatút Vonaton utazunk hazafelé, amikor hogy, hogy nem, kiderül, erdélyiek vagyunk. Útitársunk kacér tekintetű nőszemély, bamba arcú párjával – középkorúak, magyarok. A nő kimeredt szemekkel néz, nem látott még erdélyit, mintha. Majd egyszer csak: – Na és… medvét látott-e már, fiatalember? Réjaeresztem a szemem, félig béhumva. – Csak vajh ezeret! – mondom aztán nyugodtan. Megbőrözik a teste, izmokat vél látni rajtam, szemüvegem ignorálja. Egész éjjel bámul. Nyitva tartom a szemem végig, hadd higgye, hogy a székelyek nyitott szemmel is tudnak aludni.