Exkluzív ajánlat Természetrajz – Marte Huke

Kiittuk a poharunkat, Alfred újratölti. Végül táncolni kezdünk, összeér az arcunk. Alfred magához szorít, felvesszük a ritmust. Black Velvet. Szédülök. – Le szeretnék ülni – mondom Alfrednek. – Keresek egy szobát, ahol ledőlhetsz. Kimegyünk az előtérbe, benyit egy szobába, bebotorkálok, lefektet a fehér dupla ágyra, mellém fekszik, átkarol, az álom határán lebegek, hányingerem van. Valaki felkapcsolja a villanyt. Kiszáradt nyelvem a szájpadlásomhoz tapadt. Hangoskodás és nevetés szűrődik be. Egy baseballsapkát látok. Jorn az. Az ajtóban áll. – Kinyírlak benneteket! – kiabál. – Ki én, a rohadt életbe! – üvölti egyre hangosabban. Alfred testét érzem a hátam mögött. Jorn közeledik felénk. Késsel hadonászik. – Kifelé – mondja elfúló hangon. Alfred ledobja magáról a takarót, legurul az ágyról, egyenest az ablakhoz rohan, kitárja. Kiugrik a magasföldszintről. – A francba, a cipőm – hallatszik kintről. Fekszem az ágyban. – Mit keresel itt? – kérdezi Jorn. – Elmegyünk. Már megyünk is – mondom. – Tedd le azt a kést! – Látni sem bírom az ilyen alakokat! Kifelé az ágyamból! Alfred kintről a nevemet kiáltozza. Összeszedem a bátorságom, felkelek az ágyból, kikerülöm a kést. Rettenetes érzés. Ragnhild a sarokkanapén ül, egy szőke, tupírozott lánnyal beszélget. Hozzáfutok, megrázom a vállát. – Alfred kiugrott az ablakon – kiabálom túl a zenét. – Hol találom a cipőjét? – Nyugi, ott van az előszobában. Menjetek, hívok egy taxit.