Gondos Anna emlékére Kedvezményes ár

Rohanó életet élünk, és ebben sok esély, alkalom mellett szaladunk el, és utólag hiába sajnáljuk, mit mulasztottunk. Ez az érzés nagyon erős bennem Gondos Annával kapcsolatosan. Egyetemi hallgató korától fogva ismerem, időnként találkoztunk, együttműködtünk különböző szakmai dolgokban, de szorosabb munkakapcsolatba csak élete utolsó éveiben kerültünk. Amikor meghalt, és a Népszabadság tőlem kért megemlékezést, komolyan zavarba jöttem, mert be kellett látnom, keveset tudok róla, alig ismerem munkásságát, és élete is rejtelmes maradt előttem. Csak nagyon szubjektív sorokat tudtam tehát írni.
Nagyon meglepett, mennyi reflexiót váltott ki a néhány hasáb a napilapban. Hosszú ideig jöttek a telefonok, ismerősöktől és ismeretlenektől, köztük számos embertől; mind arról tanúskodott, hogy Pannit mennyien szerették, hány embernek segített, milyen sokan őriznek maradandó emlékeket róla. Megemlékezésemet a barát gesztusának érezték és egyben méltó tiszteletadásnak a személye iránt. Kicsit szégyenkeztem emiatt, a kifejezett szeretet és barátság őszinte és valódi volt, de a személyiség és az életmű méltatását távolról sem éreztem elegendőnek. Csak azzal vigasztalhattam magam, hogy a laptól szűk terjedelmet kaptam, és a határidő is rövid volt. Reméltem, hogy majd egyszer szakfórumon, kötetlenebbül, újra megszólalhatok.
Buda Béla dr.