Három triptichon – Kapitány Gábor Azonnali szállítás

Persze korántsem csak a párválasztásról szól a világ. Egy végtelenbe száguldó villamos világa sem. Kiemelkednek majd a vezéregyéniségek. Lesz irányító és ellenzéke, lesz áldozatos segítő és okoskodó tanácsadó. Lesznek kirekesztettek és magukat kirekesztők. Mint ahogy ebben a pillanatban még mindenki az. Mind a tizenkilencen magunkba zárultan vitetjük magunkat, kibámulva bőrünk úgy-ahogy oltalmazó zsákjából. (Szivattyú)
Talán mégsem az emberek bolondultak meg, csak a világ, valahogy a világ. Az emlékirataimat is abba kell hagynom, mert minden, amit leírtam és még leírhatnék, úgy tűnik, értelmét veszti. Nem, nem a célomat veszítem szem elől, nekem a céljaim már nem változnak. De amit az ember leír, annak a világról kell szólnia, és abból a világból, amelyben én élek, egyszer csak eltűnt a jelentés. Hogy ez mit jelent, ezt én sem értem, de így pontos. Csak az „egyszer csak” nem igaz. Mert apránként történt ez, ahogy mindig is történik minden. Még a háborúban is, a süvítő bombák és ágyúgolyók között, amikor az ég szakad rá az emberekre, az is csak apró részlete, úgy hiszem, egy lassan, lebírhatatlanul terjeszkedő folyamatnak. (Az egyik tizenkilenc…)