Íme, az emberek! Alacsony ár

Nyirő József az erdélyi természet és történelem, az erdélyi ember és lélek krónikása akart lenni. Nem egyszerűen író, hanem erdélyi író, aki népének, közelebbről a székely népnek a történelmi sorsát kívánja megörökíteni. Ez a szándék jelölte ki az utat, amelyet bejárt, s ha irodalmunkat a nemzeti élet krónikásának (is) tekintjük, méghozzá olyan krónikásnak, amely a magyar világ változatairól ad képet, elkészíti ennek a világnak a kulturális „térképét”, akkor kétségtelen, hogy – Tamási Áron mellett – Nyirő József volt az, aki maradandó képekben mutatta be a székely nép életét, történetét, hagyományait, észjárását és lelkiségét. Mindez nem jelenti azt, hogy volna külön „székely irodalom”, nemzeti irodalmunknak mindazonáltal van egy ága – Tamásinál és Nyirőnél, vagy előttük, illetve mellettük Benedek Eleknék, Kacsó Sándornál és Kurkó Gyárfásnál -, amely a székely életből, hagyományból és lelkiségből sarjadt, s éppen a maga eredeti színeivel gazdagítja a magyar, sőt hitünk szerint az európai irodalmi kultúrát.