Pályfutásának szemtanúit sokat foglalkoztatta Imrédy pálfordulása, behódolása a fasizmusnak és cinkossága a holokausztban. A talány megoldását több beavatott kortárs is a hatalom óhajtásában és sóvárgásában látta. Minisztertársa, Lázár Andor így emékezett rá: „A hatalom birtoklása Imrédy ambícióit még jobban kifejlesztette. S a hatalom utáni vágy ennek az egyébként rendkívül értékes, nagytanultságú és fölényes szellemi képességekkel bíró embernek a tisztánlátását, józan ytélőképességét is megzavarta. Ez a folyamat, amely későbbi nagy tragédiáját okozta, csak lassan fejlődött ki.”
A becsvágy természetes emberi érzület és józan mértéke nem kárhozatos. Imrédyt azonban elbizakodottá tették képességei és megittasodott sikereitől. Ő, aki élete nagy részét a számok világában töltötte el, nem tudott számot vetni a valósággal. S mértéktelensége idézte elő tragédiáját.
