Legjobb ár Don Quixote kisasszony

Bródy Sándor. Don Quixote kisasszony [Harmadik kiadás] Budapest, 1905. Singer és Wolfner. 347 p. Aranyozott egészvászon. // Részlet:
– Nyomoruság! Hát sose fogom megkapni azt a vesepecsenyét? !… Jó puhára, Lajkó, – paprika-salátával!…
– Meg két deci bort, egrit, de a vizet majd csak magam akarom hozzátölteni!
A „Közművelődési kör” vendéglőse idegesen vont egyet széles vállain és halk, édeskésen alázatos hangon mondá:
– Ne haragudj, Franci, nem akarlak megsérteni, de az ember még se adhat olyan bort most, mint régenten. Az emberek nem isznak… nem tudom mi történt… amióta ez a deci feljött. És mintha káposztalé folyna vér helyett az emberekben… Azelőtt! „Korcsmáros, öt itce bort a javából” – azok emberek voltak! Ütöttek, törtek, zúztak össze mindent, a palackokat, a tükröt, a székeket. Hogy a korcsmárosnak is volt valami haszna! Most? A Ritter fiuk ketten esznek egy tojást, meg mikor az egyik mulatság közben biztatja a másikat, hogy „te, csapd a földhöz azt az üveget” hát a másik akkor fogja s nagy rikkantással – szép csendesen leteszi a földre a palackot. – A világ egészen megváltozott, csunyán megváltozott….!