Sárközi Mátyás sikerkönyve regényes kordokumentuma az ötvenes évek végi, hatvanas évek eleji Magyarországnak. Két hangra komponált valós regény, anya és fia majd’ egy évtizedig tartó levelezése és a köréje szövődő emlékezés – melynek főszereplője mégsem annyira a később íróvá lett fiatalember, aki 1956-ban elmenekül az országból, és Angliában talál menedéket, mint inkább az itthon maradt édesanya. Sárközi Márta (1907-1966) legendás és emlékezetes alakja a háború utáni magyar szellemi életnek: a koalíciós időkben a Válasz című folyóiratot szerkeszti, és lényegében mindazt, ami a háború tragédiái után számára megmaradt, föláldozza a magyar irodalomért.
A lap megszüntetése után zugligeti háza továbbra is jelenős találkozóhelye marad azoknak az íróknak-költőknek, értelmiségieknek, akiket a személyi kultusz kultúrpolitikája leparancsolt a közszerepléstől. Az ’56-os forradalom után írt levelei és beszámolói rendkívül színesek, érdekesek és olykor szabad szájúak – felvonul bennük a hazai szellemi élet színe-java, irodalmárok, zenészek, politikusok és családtagok; olykor csípős megjegyzések kíséretében.
És megelevenedik egy korszak is, a maga lehetetlen élethelyzeteivel, reményeivel és rettegéseivel, s egy felejthetetlen személyiség önzetlen barátságaival. És nem mindennapos anyagi küzdéseivel.
A fiú kommentárjaiban pedig felvonul az emigrációs élet színe-java, a fiatal, ’56-os menekültektől kezdve Cs. Szabó Lászlóig, Szabó Zoltánig. Levelek Zugligetből: intimitás, családi krónika – mégis eleven, újra élhető teljes élet. A szépíróvá érett fiú tisztelgése az anya emléke előtt.
