Szokás mondani, hogy az életrajzi ihletésű írások közül mindig azok tűnnek
hitelesebbnek, azoknak van hangulatuk, melyeknél az átélt események
pillanatnyi gyönyörűsége vagy borzalma vezette a tollat. Somorjai Lajos
második világháborús oroszországi hadinaplójára kiváltképp jellemző ezen
megállapítás. A 2. hadsereg egyik egészségügyi oszlopához, illetve rövid
ideig egy elsővonalbeli gyalogzászlóaljához beosztott orvos őszinte sorai
valóban frontközelben, olykor a harcok hevében születtek, nem utólag, a vele
megtörtént események, az átélt helyzetek kellő átgondolásával,
értékelésével.
Mint az oroszországi hadszíntérre kivezényelt valamennyi magyar katonát, őt
is foglalkoztatta, hogy vajon miért kellett egy 200 ezer fős magyar
hadsereget több mint 2000 km-re a hazájától, vélt vagy valós érdekekért
harcba vetni, milyen szerepe lehet e felszerelését, fegyverzetét, lelki
felkészítését tekintve nem a nagyhatalmak háborújába szánt, szerény
harcértékű katonai kontingensnek.
