Első könyvének – Noé bárkáján – sikere nemcsak népszerűvé tette Gerald Durrellt, de arra is lehetőséget biztosított, hogy feleségével, Jacquie-vel Dél-Amerikába utazhassanak állatbegyűjtő expedícióra 1954-ben. Ugyan a Tűzföldre szándékoztak eljutni, ludakat és kacsákat befogni, de a repülőgép- és a hajójáratok ritkasága miatt ez a tervük meghiúsult. Így aztán előbb az argentin pampákon, majd a paraguayi részeg erdőben ismerkedtek a helyi flórával és faunával, valamint szállásadónőjükkel, a falu elképesztően határozott madam-jával, Paulával.
Ám hiába gyarapítják állatseregletüket éjimajmocskával, kígyászdarvakkal, üregi bagollyal, óriás hangyásszal, tigrisbölömbikával, vagy armadillókkal, batlákkal és anakondával, a mérgező békákról nem is beszélve, a Paraguayban időközben kitört forradalom mindezek hátrahagyására kényszeríti őket, s menekülniük kell az országból.
Hogy aztán Argentínába visszatérve, némileg kárpótolva magukat, részt vegyenek egy nanduvadászaton. A részeg erdő ennek, a célját tekintve kudarcos, ám mégsem tanulságok nélküli expedíciónak a története – Durrell sziporkázóan humoros előadásában.
