Olcsó Költők, versek, találkozások

Kinek lehetnek bensőségesebb élményei a műről, mint annak, aki nemcsak leolvasta, de megtanulta? Aki a maga élményét egyedül, minden eszköz nélkül olyan feszültségűvé transzportálta, hogy egy sokaság közös élményévé lehetett? Aki rákényszerült, hogy hangsúlyokkal és szünetekkel kövesse a mű belső hullámmozgását, átvilágítsa legrejtettebb titkait, értelmezze áttekinthetetlen utalásrendszerét. És kinek lehetnek bensőségesebb élményei a művészekről – írókról, költőkről -, mint annak, aki egész életét közöttük töltötte, és ezerszer lehetett teremtője, velük együtt részese a pillanatnak, amikor a néma, mozdulatlan szövegből újjászületik a hangos, lüktető élmény?
Palotai Erzsi könyve egy művész könyve – művekről, művészekről. Írásai egyszerre novellák és esszék, történetekkel kezdődik, történetekkel folytatódik valamennyi, és az esszéisztikus részek, az elemzések ezek közé, az embereket, helyzeteket idéző történetek tanulságául, magyarázataképpen. Amit a novellista mond, nem módosítja, nem enyhíti a kritikus megállapításait, hanem érthetővé teszi: az emberi eredmény születik, és amely olykor gátja is lehet a művészi kibontakozásnak. Novella és esszé így eggyé ötvöződik: egy művész érzékenységének s szorongásainak, hiúságának és odaadásának az ismerete, megértése nélkül a művészetéről rajzolt kép is csonka volna. Palotai Erzsi emlékeinek közvetítésével egy másik arcát ismerjük meg a jól ismert verseknek és az ismerni vélt alkotóknak: egy másik Ascher Oszkárral, egy másik Veres Péterrel, egy másik Füst Milánnal ismerkedünk.