Olcsóbb Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról

Előszó
Amikor nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár 1985-ben beköltözött a hajdani királyi palotába, és a korábbinál méltóbb, a mai technikának megfelelőbb elhelyezéshez jutott, nagy érdeklődést keltő kiállításon mutatta be kincseinek egy részét: középkori kódexeit. Irodalmi emlékeink szétszóródása miatt az a törekvés, hogy a középkori magyar könyvkultúráról átfogó képet kapjon a látogató, szükségszerűen azzal járt, hogy a külföldön lévő, magyar vonatkozású, vagy teljesen magyar kódexeket is a lehetőséghez képest be kellett mutatni. Nemcsak az országon belüli és a szomszédos államokban lévő nagy könyvtárak bocsátották rendelkezésre féltett darabjaikat, hanem szinte egész Európából befutottak a magyar szellemi múlt becses emlékei. Az itt következő első tanulmány az egész kiállítást értékeli nemzeti kultúránk fejlődése szempontjából. Amikor aztán a kiállítás 1986. februárjában végéhez közeledett, a Könyvtár vezetősége, a Magyar Tudományos Akadémia Középkori Munkabizottsága és „Fragmenta codicum” kutatóhelye ülésszakot rendezett. A könyv, amelyet az olvasó most kezében tart, ennek a szümpoziumnak előadásait tartalmazza abban a sorrendben, ahogyan ott elhangzottak. A mondanivalót nagyrészt az alkalom szülte, és bár mindegyik előadás kapcsolódott a kiállításhoz, nem előre átgondolt, tudományos terv határozta meg őket, hanem inkább hasonlítanak egy kaleidoszkóp tarka együtteséhez. A tanulmányok egy része olyan kódexeket vett vizsgálat alá, amelyek több száz éve először jártak Budán, és részben már régebben ismertek voltak a magyar kutatók előtt, részben most nyílt alkalom behatóbb vizsgálatukra.