Részlet:
Lona felállt és átment a szobán, a másik íróasztalhoz:
– Nézd már meg, légy szíves, ezt az adatot. Nekem valahogyan nem tetszik. Csak ennyi lett volna a forgalom ezen a héten?
A másik lány, Yulissa két évvel volt nála fiatalabb. Kicsit kövérkés, feketehajú, nevetőszemű lány. Lona kedvelte őt, de azért nem volt a barátnője. Nem úgy, mint a harmadik asztalnál ülő Tinának. Vele sokszor elment moziba, kávéházba, vagy egyszerűen csak sétálni is.
Yulissa paksamétát vett elő, megnézett egy számot, majd kattintott néhányszor a klaviatúrán. Aztán a képernyőről olvasta le az adatot:
– Harmincnégyezer hatszáztíz euro… vagyis ugyanannyi, mint nálad. Nincs hiba. – De máskor kétszer annyi szokott lenni! – erősködött Lona. Karcsú, magas termete jókora árnyékot vetett. A nap besütött az ablakon. Nyár eleje volt, kellemes meleg.
– Melyikről van szó? – kérdezte Tina és most ő is kattogtatott egy kicsit, majd a saját képernyőjére meredt. – Ja, az? Semmi baj, Lona. A hét első három napjában zárva volt, az elektromos rendszert javították és a biztonsági kamerát szerelték.
