Howard W. Campbell, Jr. 1961-ben egy izraeli börtönben ítéletre várva veti papírra élete történetét.
Az amerikai származású drámaíró, sikeres színpadi szerző gyerekkorától fogva Berlinben élt, német színésznőt vett feleségül, a berlini rendőrkapitány idősebbik lányát: Helgát. Campbell a háború végéig azzal kereste a kenyerét, hogy náci propagandát írt és továbbított rádión az angolul beszélő világnak. A legrosszabb fajta antiszemita háborús propaganda volt ez, amelynek értelmi szerzője és szócsöve volt, érzelmileg viszont mindez teljesen hidegen hagyta. Érzelmei nem terjedtek túl a „kétszemélyes birodalom” – ifjú felesége iránt érzett szerelme – határain. A szerelmet kábítószerként alkalmazva sikerült átvészelnie a háborút, s végül ez lett az egyetlen biztos pont, amely körül gondolatai forogtak. A háború végén, Helga halála után sikerült New Yorkban elrejtőznie, ahol – szerényen és észrevétlenül éldegélt, továbbra is halott felesége emlékének szentelve az életét. Magányos nyugalmának azonban vége szakadt, amikor megismerkedett és összebarátkozott szomszédjával, Krafttal. Kraftot, a szovjet hírszerzőt a barátság nem akadályozta meg abban, hogy Campbell tartózkodási helyét nyilvánosságra hozva megpróbálja a szovjetek kezére játszani. Campbell végül önmagát adta fel a háborús bűnöket kivizsgáló izraeli bíróságnak, ám mire az Amerika javára folytatott kémtevékenységét igazoló levél megérkezett, a börtönben – végiggondolva életét – maga hozta meg saját halálos ítéletét.
Feszes, lenyűgöző sodrású regény, az író sajátos modorában elbeszélve.
