Prémium Vesztegzár a Grand Hotelben

Részlet a könyvből:
Amikor Maud visszatért a szobába, egy úr lépett ki a szekrényből, pizsamában, fején egy ízléses zöld selyem lámpaernyővel, és barátságosan mosolygott.
– Bocsánat – mondta, és udvariasan megemelte a lámpaernyőt -, nevem Van der Gullen Félix.
A leány csak most lett úrrá elzsibbadt idegein. Az ajtóhoz hátrált. Az ismeretlen bizonyára őrült.
– Mit akar itt? Hogyan került a szekrényembe?
– Kérem önt – mondta az őrült idegen -, ne kiáltson, mert ezzel vesztét okozná egy jólelkű, vidám embernek, aki amúgy is nyomban távozik.
– Hogy került a szekrénybe?
– A… szobából…
– Eh! Nem így értem!
– Az ablakon keresztül jöttem. Hajnalban. Menekültem… és a szálló elhagyott kertjében megpillantottam a nyitott ablakot. Felhúzódzkodtam a párkányra, és benéztem… Láttam, hogy az ágy üres… Nosza, beugrottam, a szekrénybe rejtőztem, és izgalmamban mélyen elaludtam. Csak most ébredtem fel.