Utolsó esély Erzsébet királyné és leányai

Bécs lakosai 1855. március 5-én izgatottan számolták az eldördülő ágyúlövéseket. A huszonegyedik díszlövés után csend következett, ami nem jelentett mást, mint hogy a császári udvarban trónörökös helyett főhercegnő született. A Monarchia minden részéből áradtak a jókívánságok a kis Zsófia világra jövetele alkalmából, jóllehet – a dinasztia fennmaradása érdekében – inkább egy kis főhercegnek, illetve trónörökösnek kellett volna születnie.
Alig telt el egy év, 1856. július 5-én, Erzsébet császárné Laxenburg kastélyában ismét kislánynak adott életet, aki a Gizella Ludovika Mária nevet kapta, a császárné édesanyja után. Egész terhessége alatt nyomasztóan nehezedett a fiatal császárnéra, hogy mindenki trónörökös érkezését várja. A csalódás nem maradt el. Anyósa, aki az udvarban a hatalmat kezében tartotta, haraggal fogadta a tényt.
Amikor a kétesztendős Zsófia főhercegnő tragikus halála után, 1858. augusztus 21-én a császárné végre trónörökösnek adott életet, az udvarban és a nép körében nagy volt az öröm. A Habsburg-ház ősapja után Rudolf névre keresztelték, és császári apja még a bölcsőben kinevezte a hadsereg ezredesévé…
1867-ben, a Magyarországon történt koronázási ünnepség után a császári pár csodálatos napokat töltött a gödöllői kastélyban. A következő évben világra jött negyedik gyermekük: Mária Valéria, „a magyar gyermek”, akit a császári család és a magyar nép is módfelett kedvelt.