Utolsó esély Vizek szabadja lettem…

„Állok a híd karfájának dőlve. A sirályok kavarognak a légben, mint óriási hópelyhek, a víz alatt komorbarnán sötétlik. De mit számít ez! Mindegy, jégtáblákat sodor-e a víz, mindegy, honnan néztem a folyót, a partról, egy sétahajóról vagy éppen egy repülőgép ablakából. Lehet tél vagy nyár, a Duna láttán az evezést érzem minden porcikámban. Sejtjeim, idegpályáim emlékeznek a felgyorsuló szívverésre, a nagy kortyokban nyelt levegőre, az izmok feszülésére és ernyedésére. Emlékeznek az evezésre.”