[Napló a gyerekkorról]
Nagy költőnknél a sors egyetlen kötelékké sodorhatja a kor és a személyesen megélt valóság szálait.
Radnóti születésekor kegyetlen „csillagállás”, baljós véletlen határozat meg már előre a gyermekkora gondjait. Ahogyan ezt minden életrajzából tudjuk – tragikus körülmények között született.. A születésbe belehalt édesanyja, csak néhány órát fejletlen ikertestvére. Az életet két halál árán kapta, az életét, melyet már oly korán csak halálra-szántan élhetett, dermedten figyelve a világháború végzetes, fojtogató közeledésére. Ő, aki izzó szenvedéllyel élte át minden kis élet fontosságát, akit árvasága, veszteségei megtanítottak rettegni minden emberért, aki vétlen „gyilkosságáért” önmagát is meggyűlölte, a „győztes kis vadállatot”, mennyire reszkethetett ezrek halála miatt, melynek bekövetkeztét önkínzó pontossággal látta! Micsoda elviselhetetlen súly lehetett számára az aggódás egész nemzetekért. Az egész emberiségért.
Radnóti egyetlen szépprózai műve 1939-ben keletkezett. Különös jelentőségét az életműben nemcsak az határozza meg, hogy Radnóti tehetségének megvalósítatlanul maradt lehetőségét: a remek prózaírót csillantotta fel, hanem az is, hogy az érett, kiteljesedett férfikor és a gyermekkor között teremtvén kapcsolatot, magába szívta e rövid élet esszenciáját, szomorúságát.
A kötet Radnóti egyik legjobb ismerőjének, Tolnai Gábornak az előszavával jelenik meg.
