Csak ma Tű a szénakazalban

Lucy sarkon fordult, és elhagyta a szobát. A játszmának vége, és ő lett a vesztes. Nem maradt más hátra, mint hogy leül, és megvárja Henryt: jöjjön, és ölje meg. Kinézett az ablakon. A vihar véget ért. Az üvöltő orkán kényszeredett szellővé csendesedett, az eső teljesen elállt, keleten az ég alja világos volt a hamarosan felkelő naptól. A tenger…
Összeráncolta a homlokát, és még egyszer odanézett. Igen, valóban egy tengeralattjárót lát.
Pusztítsa el a rádiót, mondta a professzor. Az este Henry valamilyen idegen nyelven káromkodott.
Előzőleg meg azt mondta: A hazámért tettem. És amikor félrebeszélt, ezt: Calais-nál egy fantomhadseregre várnak.
Pusztítsa el a rádiót.
Tudta, mit kell tennie. Ezt az utolsó dolgot még meg kell tennie, David meg a többi fiatalember miatt, aki elesett a háborúban.
Tudta, mit kell tennie. Nem félt a fájdalomtól. Tudta, hogy a dolog nagyon fájdalmas lesz, lehet, hogy bele is hal, de hát ő már tapasztalta, milyen fájdalommal jár a gyerekszülés, és annál fájdalmasabb ez sem lehet.