Árengedmény A választott sokaság

A költő is olvasó. Tehát a tulajdon versem is csak akkor érdekel, ha – mint olvasóra – ugyanúgy tud hatni rám, akárcsak egy másik költő műve.
A nem-költő olvasót gyakran azzal indítja meg egy vers, hogy úgy érzi: az ő saját témáját fejezték ki, gyönyörűséget keltő módon. Én a magam versében akkor találok gyönyörűséget, ha a legszemélyesebb témám már úgy indít meg benne, mint a másoké a mások versében. Tapasztalatom szerint éppen ilyenkor válik a többi olvasó „személyes témájává”. Ugyanegy dolog két arca ez. Hiszen a költészet, mint az igaz egyik diadala a hamis felett, szubjektivitás és objektivitás gyakorlati egységét valósítja meg.
Jó-e mindez valamire? Mint olvasó azt vallom: a költészet több puszta gyönyörködtetésnél vagy oktató útmutogatásnál. Olyasvalamit közvetít számunkra, ami nélkül elkorcsosulna az emberi szellem. Mint költő: nem szeretek ilyen nagy szavakat mondani – kivált „vallani”! Csak köszöntöm az Olvasót, szíves figyelmébe ajánlva munkámat.
Tóth Eszter