Azonnal elérhető Hód csapdája

Pontban ​hatkor a földszintes ház kapuján egy feltűnően magas, sovány termetű férfi lépett ki sötét ballonkabátban, a fején kalappal. A kezében aktatáska volt. A férfi érdektelen pillantást vetett az elromlott gépkocsira, majd határozott léptekkel megindult az utca vége felé, a közeli villamosmegálló irányába.
A motorral bajlódóknak összevillant a tekintetük.
Egyikük azonnal félbehagyta a munkát, kinyitotta hátul a rakodótér ajtaját, és bebújt, mintha valami szerszámért ment volna. A kocsi belsejében rádiókészülék volt. A munkásruhás fülére helyezte a hallgatót, és bekapcsolta a készüléket.
– Itt Medve!… Itt Medve!… Vétel! – mondta izgatottan.
A válasz máris érkezett:
– Itt Fecske!… Itt Fecske!!… Jelentkezem, vétel!
– A Madár kirepült a fészkéből!… A Madár kirepült a fészkéből!
– Itt Fecske… Értettem! A Madár kirepült a fészkéből… Értettem!… Medve bújjon a barlangjába… Ismétlem! A Medve bújjon a barlangjába.
– Medve értette… Medve értette… Vége – mondta a munkásruhás.
Elzárta a készüléket és kibújt a kocsiból.
A másik lecsapta a motorháztetőt.
– Mi a helyzet? – kérdezte.
– Bevonulunk…
A Nysa motorja beindult, és a kocsi elhajtott a villamosmegállóval ellentétes irányban.”