Egy könyvkiadó feljegyzései Legkelendőbb

„Meglep az az érdeklődés, amely személyem iránt megnyilvánul. Fiatalok, kutatók, egyetemisták keresnek fel. Az az ember érdekli őket, aki kapcsolatban volt később jelentőssé vált személyekkel. Az, hogy könyvkiadó lettem, hogy a könyveket megszerettem, hogy a világképem kialakult, abban a József Attilával való találkozásom volt a döntő. Hihetetlen hatást tett rám. Ahogy kézbevett és kinyitott egy könyvet, olyat én még nem láttam. A mosolyával simogatta, úgy érintette, mint valami kincset… És az ő hatása mellett még valami: kezembe került egy Táncsics-könyv. A nép nevében. Abban a hangulatban és eszmélésben Táncsics gondolatai döbbenetes hatást tettek rám: hogyan jut el a könyvön keresztül az emberekhez az eszme és gondolat.
Attól kezdve foglalkoztatott a könyv, a szöveg ereje, akkor kezdtem hinni abban, hogy könyvekkel a világot meg lehet változtatni. Kialakult a könyvek örökéletűségéről egy rögeszmém, s megmaradt mostanáig. A legjobban – a szerzőimnél is jobban én hittem a könyv erejében. Bálint György egyik írása jár most az eszemben: megégethetnek, elpusztíthatnak sok ezer könyvet, de fennmarad tíz, öt, vagy egy… és abban az egyben fennmarad az igazság, az erő és szépség.
Ezért lettem könyvkiadó.”