A kötet bevezetőjéből: Ez a gyűjtemény is megérezteti majd azt a sokrétűséget, megmutat valamit abból a lélekből, amellyel Sík Sándor mindenhez nyúlt, ami elé került teremtményben és történésben. Nem tudott, nem akart megállni az „ostoba van-nál”, hanem figyelte a mélyebbről jövő hangokat, kereste az összefüggéseket, hogy lásson és szólni tudjon, mert ő egész élete művével azt a hivatást akarta szolgálni, amelyre fiatalon elkötelezte magát: tanítani akart.
Sík Sándor költői arcának nemcsak olyan üzenete van, mint az élettelenül falon függő történelmi képeknek, hanem „kilépve a rozsdás keretből” áldása is, szava is van a késő unokákhoz, akik tudnak figyelni a szívből fakadó szóra, „a nagyapai Istenhez kiáltás”-ra.
