Terá-pia Ne maradj le

Előszó
Ha visszagondolok a viselt dolgaimra, úgy tűnik, mintha mindig két üveg között tántorogtam volna. Az egyik alkohollal, a másik tintával volt megtöltve. Vonzott ugyanis a tintás is, de a végén mindig az alkoholos győzött. Így aztán a tintás lassanként kiszáradt.
Egyszer aztán az történt, hogy a kocsma ajtajánál le kellett stoppolnom, mert üres volt a zsebem. Kínomban nézelődni kezdtem volna valami cimbora után, aki legalább egy belépőre meghívna. Sehol senki, csak egy árva plakát a falon:
„Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt!”