Végkiárusítás Nero, a véres költő

Thomas Mann, korunk egyik legnagyobb író-gondolkodója írta Kosztolányinak, amikor német fordításban elolvasta a Neró-t: „…. ez a mű több mint a kultúra s egy nemzeti vagy akár európai színvonal terméke… Egyéni merészség jelét viseli homlokán, bátor magányból született s olyan emberséggel indítja meg lelkünket, amely fáj, annyira igaz.”
A hatalommal párosult dilettantizmusnak, a tébolyig fokozódó, de tartalmatlan művészi nyugtalanságnak és a mondanivaló nélküli kifejezés kényszerének lélegzet-elállítóan izgalmas rajza ez a pompás regény. Nero, a véres költő, aki féltékenységében és őrjöngésében sorban megöli barátait, vetélytársait, feleségét, anyját, és végül egy mesterét, Senecát is, képtelen az alkotásra: uralkodása alatt széthull a birodalom, felüti fejét az anarchia, s már senki sem érezheti magát biztonságban. Alakja, amelyben sajátosan keveredik a nagyság és téboly, megindító dilettantizmus és véres erőszakosság, igazi remekelése Kosztolányi Dezsőnek.