Szezonális akció Az ember másik arca, avagy az identitás – Vívó Zoé

„- Ébren vagy? – Ki tudja? – Nem tudok aludni. – Én meg ébren lenni. – Jól vagy? – Viszonylag. – Mi van? – Semmi. Csak a szokásos. Úgy unom már! – Mit? – Hogy ha végre, nem szól hozzám senki, akkor a gondolataim vádolnak. – Mivel vádolnak? – Bármivel! – Mi van? – Akárhogy nézem, sehogy se jó. Valaminek mindig híja van. Valami mindig félbe marad, vagy valaki folyton elégedetlen. Megőrjít. – Mit akarsz? – Nyugalmat. – Mitől lennél nyugodt? – Ha egyszer végre úgy feküdnék le, hogy elégedett vagyok. – Akkor elégedj meg kevesebbel! – Hogy érted? – Az elégedett szó az elégből jön. – Ha kevesebb is elég, talán elégedett leszel. – De elvárják! – Na és? – Mit, na és?! Valamit csak kell csinálni az elvárásokkal. – Igen. Mérlegelni! – Hogy? – Hogy, mi mennyit ér… Mi az ára, mi a súlya, és mire jó. – És azután? – Változtatni. – Min? – A körülményeken. – Hogyan? – Radikálisan és célirányosan. – Mi a cél? – Hát, ez az! – Micsoda? – Ezt kell észrevenned belül és felül. Hogy mi a cél. – Hogyan? – Szisztematikus őszinteséggel és őszinte érdeklődéssel Tőle.”